Arany János Zách Klára Elemzés
Z�ch Felici�n fi�t �s annak szolg�j�t lovak fark�hoz k�tve g�zoltatt�k hal�lra, egyik l�ny�t lefejezt�k, gyermekeiket pedig a keresztesek kez�re adt�k, akik Rodoszra sz�m�zt�k az �letben maradottakat. A b�r�s�g a szerencs�tlen Z�ch Kl�r�ra m�rte a legkegyetlenebb b�ntet�st, lev�gt�k orr�t, ajkait, nyolc ujj�t �s lovon v�gighurcolt�k az orsz�gon, demonstr�lva, hogy a kir�ly ellen t�mad�k milyen sorsa sz�m�thatnak. K�roly R�bert lelkiismeret�t nyomasztotta a v�rengz�s, az �t�letek v�grehajt�sa ut�n jeruzs�lemi zar�ndok�tra indult, b�r a tengerr�l – pont a Z�ch-rokons�gt�l val� f�lelme miatt – hamarosan visszafordult. Hossz� �vsz�zadokig Z�ch Felici�n� volt az egyetlen eset a magyar t�rt�nelemben, amikor a kir�ly ellen alattval�ja fegyverrel t�madt, a vakmer� tettet k�vet� megtorl�s elegend�nek bizonyult ahhoz, hogy a hasonl� terveket a k�s�bbiekben ne v�lts�k val�ra.
Ágnes asszony – Wikipédia
[ARANY J�NOS] Z�CS KL�RA - Arany J�nos - Z�CS KL�RA (�nekli egy heged�s a XIV-ik sz�zadban. ) Kir�lyasszony kertje Kivirult hajnalra: Feh�r r�zsa, piros r�zsa... Sz�ke le�ny, barna. "Kir�lyasszony, n�n�m, Az egekre k�rn�m: Azt a r�zs�t, piros r�zs�t Haj, beh szeretn�m �n! "Beteg vagyok �rte, Sz�vdobog�st �rzek: Ha meghalok, egy vir�gnak A halottja l�szek! " "Jaj! �cs�m, K�zm�r, Azt nem adom sz�z�r' - Menj! haragszom... nem sz�gyelled?... F�lek, bizony gy�sz �r! "Siet�s az �tam, Reggeli templomra; Ha beteg vagy, h�t fek�gy le B�rsony pamlagomra. " - Megyen a kir�lyn�, Megyen a templomba; Sz�p vir�gok, deli sz�zek Mind k�vetik nyomba. K�ny�r�gne, - nem tud, Nem tud im�dkozni; Olvas�j�t honn feled�: Ki megyen elhozni? "Eredj fiam, Kl�ra, Hamar, �des ly�nyom! Megtal�lod a t�rdepl�n, Ha nem a div�nyon. " Keresi a Kl�ra, M�gsem akad r�ja: Kir�lyasszony a templomban Oly nehezen v�rja! Teljes egy �r�ja: De hi�ba v�rja. Vissza se megy t�bb� Deli sz�zek k�zz�: Ink�bb menne temet�be A halottak k�zz�.
Énekli egy hegedős a XIV-ik században Fehér rózsa, piros rózsa... "Királyasszony, néném, Azt a rózsát, piros rózsát Ha meghalok, egy virágnak Menj! haragszom... nem szégyelled?... Félek, bizony gyász ér! Ha beteg vagy, hát fekügy le Szép virágok, deli szűzek Könyörögne, - nem tud, Olvasóját honn feledé: Megtalálod a térdeplőn, Királyasszony a templomban Jöszte, borúlj az ölemre, Mondd meg, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem - nem - Hadd ölelem lábad porát, - Jó szerencse, hogy megváltja Jó szerencse, hogy Gyulafi Mit kivánsz most, királyi nőm, Nagy ujjamért legény fia Piros vérem hullásaért Isten ója nagy csapástól
Sebe nevű lányát Becsei Imre lévai várnagy lefejeztette, férje, Kopai Imre börtönben halt meg. Gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket. [6] Klára lányának levágták az orrát, az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy "így jár, aki hűtlen lesz királyához". Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték. [5] Így tehát a boldogtalan Felicián felségsértés bűnébe esett, megháborította az országot, kiirtotta tulajdon magvát, meggyalázta és elvesztette nemzetségét, ebek étkévé lett, s e világból kiszabadúlván megkötöztetett az alvilágban s eltemettetett a pokolban, és a világnak gúnyává, a hitetleneknek tanulságává lett. – Képes Krónika [7] Nőtestvérének nőunokáit azonban felmentették minden büntetés alól. Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult.
Kardjával megsebesítette a király jobb kezét, a királynénak négy ujját levágta a jobb kezéről. Azonban amikor a király két fiára is rá akart támadni, Gyulafi Miklós (aki Károly Róbert fiainak nevelője volt) útját állta, és a gyerekek el tudtak szaladni. Végül a királyné étekfogója terítette le a dühöngő Feliciánt egy csákánnyal. A bosszúálló apa ott helyben meghalt, viszont teljes rokonságának lakolnia kellett tettéért: egész családját kiirtották, távolabbi rokonait pedig száműzték. Zách Klára teljesen ártatlan volt az eseményekben, de neki is bűnhődnie kellett az apja által megkísérelt merényletért. A Képes Krónika tudósítása szerint orrát, ajkait megcsonkították és kezéről nyolc ujját levágták, és amikor már félholt állapotban volt, lóháton végighordozták az országutakon és azt kellett mondania: "Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtlen! " Lehetséges azonban, hogy Zách Klára egész története mendemonda, ugyanis hiteles történelmi dokumentum nem maradt fenn arról, hogy ez az eset valóban megtörtént.
Teljes egy órája: De hiába várja. Vissza se megy többé Deli szűzek közzé: Inkább menne temetőbe A halottak közzé. Inkább temetőbe, A fekete földbe: Mint ama nagy palotába Ősz atyja elébe! "Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom? Jöszte, borúlj az ölemre, Mondd meg, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem – nem – Jaj, hova kell lennem! Hadd ölelem lábad porát, – Taposs agyon engem…! " Harangoznak délre, Udvari ebédre; Akkor mene Felicián A király elébe. A király elébe, De nem az ebédre: Rettenetes bosszuálló Kardja – volt kezébe'. "Életed a lyányért Erzsébet királyné! " Jó szerencse, hogy megváltja Gyönge négy ujjáért. "Gyermekemért gyermek: Lajos, Endre, halj meg! " Jó szerencse, hogy Gyulafi Rohan a fegyvernek. "Hamar a gazembert… Fiaim, – Cselényi…! " Ott levágák Feliciánt A király cselédi. – "Véres az ujjad, Nem vérzik hiába: Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom díjába? " "Mutató ujjamért Szép hajadon lányát; Nagy ujjamért legény fia Borzasztó halálát; A másik kettőért Veje, lánya végét; Piros vérem hullásaért Minden nemzetségét! "
Jegyzetek [ szerkesztés] Irodalom [ szerkesztés] Almási Tibor: Záh Felicián ítéletlevele, Aetas, 2000. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Balassi Kiadó, Bp., 1995. Online verzió Szépirodalom [ szerkesztés] Arany János: Zách Klára, Fehér Tibor: A ródoszi lovag. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986 További információk [ szerkesztés] Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban - Zách Klára
A honvéd ifju hölgye is várt... Napról-napra kikérdezett Minden madárt, minden szellőt, mely A harcmezőről érkezett. Minden nap éledt, minden este Kihalt szivében a remény; Viselte már a hervatag bút Arcán - nem még a gyászt mezén; Majd fölvevé a bánatos mezt És... arca rózsaszín leve: Ő is azokhoz lőn hasonló, Kiknek " szép özvegy " a neve. Mint a virághoz, mely kitárta Kelyhét, a méhek és lepék, Gyülvén hozzája szép imádók, Kinyílott szívét meglepék; Azóta szellőt is, madárt is Még sürgetőbben vallata: S midőn, amit várt, bizonyos lőn... Kezet más ifjunak ada. Feledte a feledhetetlent; S midőn a nászi vigalom Beálla, szíve sima volt már, Mint rég elült ó sírhalom, Melyen az élők gyönyöréül Hímes virágos fű terem... De már alant porában a port Rég elenyészté a verem. Víg a menyegző; cseng a jókedv; Hullámzik a dal és zene; Sugár gyanánt lejt a menyasszony, Hódít, varázsol kelleme; Künn rémes éjfél átkozódik, Fú, sír dühében a vihar: Benn az öröm jár tölt kehellyel, A zene szól, a tánc szilaj.
- 7 dik osztályos fizika feladatok és megoldások hd
- Arany János :: Interaktív irodalomkönyv
- Forma-1 VS MotoGP – melyik a gyorsabb? | Alapjárat
- Betaloc és betaloc zok közötti különbség
- Kecskemet arany jános általános iskola ola gyoengyoes
- Szombaton nyitva tartó cib bank
"Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom? Jöszte, borúlj az ölemre, Mondd meg, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem - nem - Jaj, hova kell lennem! Hadd ölelem lábad porát, - Taposs agyon engem...! " Harangoznak délre, Udvari ebédre; Akkor mene Felicián A király elébe. A király elébe, De nem az ebédre: Rettenetes bosszuálló Kardja - volt kezébe'. "Életed a lyányért Erzsébet királyné! " Jó szerencse, hogy megváltja Gyönge négy ujjáért. "Gyermekemért gyermek: Lajos, Endre, halj meg! " Jó szerencse, hogy Gyulafi Rohan a fegyvernek. "Hamar a gazembert... Fiaim, - Cselényi...! " Ott levágák Feliciánt A király cselédi. - "Véres az ujjad, Nem vérzik hiába: Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom díjába? " "Mutató ujjamért Szép hajadon lányát; Nagy ujjamért legény fia Borzasztó halálát; A másik kettőért Veje, lánya végét; Piros vérem hullásaért Minden nemzetségét! " Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak. Isten ója nagy csapástól Mi magyar hazánkat! - (1855)